Egy ötéves gyermeket két hete lassan növekvő, középvonali nyaki duzzanat miatt vittek szülei orvoshoz. A duzzanat nem volt fájdalmas, és nem zavarta a nyelést vagy a beszédet.

A viszketés az egyik legelviselhetetlenebb és leggyakoribb szubjektív tünet. Elsősorban a bőrhöz kapcsolódik, bár allergiás betegek időnként nyálkahártyák (torok-, szemnyálkahártya) viszketéséről is panaszkodnak. A viszketéssel járó bőrbetegségek és szisztémás betegségek mellett számos környezeti faktor (rovarcsípés, növények, a bőr kiszáradása) is okoz viszke­tést. Sokféle helyi és szisztémás kezelés közül válogathatunk.

A belek gázossága, a puffadás és böfögés egy sor kórállapot kísérője lehet, de leggyakrabban funkcionális gyomor-bél rendszeri eltérésekhez társul, melyek jellemzője a motilitás zavara és a viszcerális hiperszenzitivitás. Ki­merítő kivizsgálás nélkül is jól elkülöníthető egymástól a puffadás gyomor eredetű, bél eredetű és székrekedéssel kísért formája. E tünetek hátteré­ben leggyakrabban funkcionális dyspepsia, irritábilis bél szindróma vagy krónikus idiopathiás obstipatio húzódik meg. A funkcionális emésztőszer­vi panaszok kezelésének első lépése az empirikus terápia. Fény derülhet gluténnal és az ételek más összetevőivel szembeni nem coeliakiás érzé­kenységre, ám a szigorú kizárásos diéták rutinszerű alkalmazása mellett nem szól elég adat.

Az akaratlan vizeletvesztés gyakori, mindkét nemet, de főként az 50 év fe­letti nőket érintő probléma, mely lehet késztetéses (hirtelen ingerek mellett megjelenő), terheléses (hasi nyomásemelkedés által kiváltott), vagy a ket­tő kombinációja, azaz kevert típusú. A betegek közül viszonylag kevesen kérnek segítséget, inkább együtt élnek a problémával. A panasz kivizsgá­lása és első vonalbeli kezelése már az alapellátásban megkezdhető, ezért szükséges, hogy a betegekkel rendszeresen érintkező orvos rákérdezzen a vizelettartási panaszokra a fokozottan érintett populációkban, hogy – egyszerű, jelentős financiális terhet nem jelentő kivizsgálás után – maga is útbaigazítást adhasson a vizeletvesztés miatt akár depresszióssá, szociálisan izolálttá váló betegeknek.

Az emberi genomot a mindennapokban számos DNS-károsító hatás éri. A károsító ágensek a DNS-t sokféleképpen tudják módosítani. A DNS-repair mechanizmusok feladata ezeknek a lézióknak a kijavítása és a humán ge­nom épségének megőrzése. Akár örökletes, akár környezeti tényezők okoz­ta meghibásodásuk számos betegséghez vezethet.

A hiperozmoláris hiperglikémia életveszélyes állapot. Számos kiváltó oka lehet: fertőzések, gyógyszerek, az antidiabetikus terápia megszegése, fel nem ismert diabétesz, szerfüggőség, társbetegség. Gyermek- és serdülő­korban felhívhatja a figyelmet a 2-es típusú diabéteszre. 

Az ajkak sokirányú tevékenységét bonyolult, vér- és nyirokerekkel, ide­gekkel, finom mozgásra képes izomszövettel bőven ellátott, különleges irányokban elrendeződött kötőszöveti kötegekből kialakult egység teszi lehetővé, amelyet szervnek kell tekintenünk. Helytelenítenünk kell az aj­kak épségét kockáztató sebészi és kozmetikai beavatkozásokat, az ajkak vegyszeres kínzását.

A gasztrointesztinális (GI) és kardiovaszkuláris (CV) mellékhatásokat so­káig az NSAID-ok alapvető hatásmechanizmusával, a ciklooxigenáz (COX) gátlásával, ezen belül a COX-1/COX-2 szelektivitás mértékével hozták ös­szefüggésbe. A GI toxicitást a COX-1, a CV toxicitást a COX-2 gátlásával ma­gyarázták. A nagy, randomizált, placebokontrollos vizsgálatokban és a való életben összegyűlt bizonyítékok alapján a COX-2-szelektivitás és a GI/CV biztonságosság között valószínűleg nincs értékelhető összefüggés, és az NSAID-ok a COX-gátló hatáson túl más módon is negatív hatással vannak a szívizomra. Úgy tűnik, a GI és CV biztonságosság hatóanyagonként eltérő. A mindennapokban fontos e „rangsorok” ismerete.

A granulomatózus tüdőbetegségek hátterében leggyakrabban valamilyen fertőző betegség áll. A diagnózis felállításakor figyelembe kell venni a szóba jöhető kórokozók járványügyi tulajdonságait, a vizsgált személynél fennál­ló, megbetegedésre hajlamosító tényezőket és a patogének kimutatásával kapcsolatos nehézségeket. Jelen tanulmány sorra veszi a legfontosabb kórokozókat, valamint segíti a kezelőorvost a megfelelő mikrobiológiai és patológiai vizsgálatok kiválasztásában.

A hipertireózis oka a pajzsmirigyhormonok fokozott termelése vagy a tárolt pajzsmirigyhormonok fokozott felszabadulása, de származhatnak a hor­monok pajzsmirigyen kívüli forrásból is. A fokozott termelés leggyakoribb oka a Basedow- (Graves-) kór, a toxikus multinoduláris golyva és a toxi­kus adenóma. A fokozott passzív felszabadulás fő oka fájdalommentes tireoiditisz vagy Hashimoto-betegség. A pajzsmirigyhormonok fokozott ter­melése kezelhető tireosztatikus szerekkel, a mirigy radiojódos ablációjával vagy sebészi tiroidektómiával. Az elsőként választandó módszer függ a diagnózistól, az esetleges ellenjavallatoktól, a hipertireózis súlyosságától és a beteg preferenciáitól.